Az interneten történő kommunikáció két gép között csak is azonosítás után lehetséges. Akárcsak a való életben, egy postai levelet, üzenetet sem lehet egyik helyről a másikra eljuttatni pontos lakcím nélkül. Ugyanez a helyzet az internetre és lokális hálózatokra csatlakoztatott számítógépekkel és más eszközökkel is. Ahhoz, hogy az internetprotokoll segítségével képesek legyenek egymással kommunikálni, IP címre van szükségük (ez maga jelenti, az Internet Protokoll címet).
Egy publikus IP címet az internetszolgáltató oszt ki a végfelhasználói számára, melyek lehetnek statikusak, vagyis állandó, fix IP címek vagy dinamikusak, amelyek minden kapcsolódásnál változhatnak, véletlenszerűen kerülnek kiosztásra. Egy lakossági felhasználó minden eszköze, a gyakorlatban egy IP címen osztozik, amit a wifi router biztosít. Így az internet előfizetésünkhöz egy IP címet kapunk, ami mindenki számára azonos lesz, attól függetlenül hogy asztali számítógépen, laptopon, tableten vagy okostelefonon csatlakozunk-e az internetre.
IPv4 és IPv6
A publikus IP címeket decimális számokkal is leírhatjuk, hiszen tulajdonképpen 32 bites egész számok. A könnyebb olvashatóság érdekében 0-255 számjegyekkel jelöljük egy-egy bájton, pontokkal elválasztva őket. Valós IPv4 szerkezetre példa: 172.16.254.1. Az internet népszerűsége előtt bőven elegendő volt annak a néhány labornak és kutató központnak ez a tartomány, amit a 32 bit ki tudott szolgálni, ám manapság már olyan sok eszköz csatlakozik a világhálóra, hogy a számsor kinőtte korlátjait.
Mivel az IP címek elfogytak, kénytelenek voltak bevezetni egy nagyobb címtartományt, a megnövekedett, internetre csatlakozni kívánó eszközök kiszolgálására. 1992-ben került megfogalmazásra az IPv6-tal foglalkozó szabvány, amely hét különböző változata után végül 1994-ben került bevezetésre és elfogadásra. 2011-ben több nagy webes cég (Google, Facebook, Yahoo stb.) egy világméretű tesztnapot hirdetett június 8-ára, amelyet az IPv6 világnapjaként emlegetnek azóta is. Az IPv6 már 128 bites címzést használ, amelyeket hexadecimálisan lehet leírni, 16 bites csoportosításokban. Egy IPv6-os IP szerkezetre példa: 2018:0db8:85a3:abcd:1234:8a2e:0509:1992.
Mi a különbség a publikus IP címek és privát IP címtartományok között?
Noha joggal gondolhatnánk, hogy csupán az internetre csatlakozott eszközöknek van szükségük IP címre, ez nem így van. Bár tény, hogy ahhoz, hogy böngészni tudjunk weboldalakat, fájlokat tölthessünk át FTP-n vagy e-mailt írjunk, mindhez szükségünk van IP címre, mégsem csak az online jelenlétnél van jelentősége az IP tartományoknak. IP címe lehet ugyanis a számítógépeken és az okos eszközökön túl a nyomtatóknak, riasztóknak vagy akár egy zenelejátszó készüléknek is.
A helyi hálózaton azonban értelmezhetőek a publikus IP címek, mivel azok a világhálón azonosítanak bennünket. Ráadásul sokszor egy gép osztozik egy publikus IP címen, vagy egy gépnek több IP címe is van, ami még jobban bonyolítja az azonosítást. Ezért a helyi hálózatokon úgynevezett privát IP címtartományokról beszélünk, amelyekkel a lokális hálózatra kötött eszközök címezhetőek meg. A privát IP címtartományok IPv4 címtartományban vannak fenntartva az RFC 1918 szerint. Ezek nem routolhatóak és nincsenek regisztrálva az interneten sem. Ezeket kimondottan saját hálózatra használhatjuk konfliktusok nélkül.
A privát IP címtartományok 16, 20 és 24 bites IP címtartományok szerint vannak felosztva, melyek 65.536 – 16.777.216 egyedi IP címet tartalmaznak. Ezek az IP címek már bőven elegendőek a legnagyobb helyi hálózatot kiszolgáló óriáscégeknek is. A legkisebb tartomány a 192.168.0.0 és a 192.168.255.255 közé esik, még a több mint 1 millió címmel rendelkező 20 bites változatokat a 172.16.0.0. és a 172.31.255.255 címek között találjuk és a legnagyobb egyedi IP címmel rendelkező tartomány 10.0.0.0 és 10.255.255.255 cím között helyezkedik el a maga 16 milliónál is nagyobb IP címkészletével.
Mit árul el rólunk az IP címünk?
Az IP cím szerkezete (32 bites változat esetén) négy részből áll. Az 1970-es években kifejlesztett Internet úvonal választó séma három címosztályt különböztet meg: A, B, C, D és E. Még az A és B osztályú címek ölelik fel a legnagyobb hálózatokat, a C osztályú címzések a kis hálózatoké lettek, amelyek száma már jelentős. Az osztályokat az első bitek tartalmazzák, amelyeket hálózati azonosító követ, majd a gazdagép azonosító rész következik. IP címet pedig csupán az NIC (Network Information Center) adhat és az alhálózatokon lévő rendszergazdák.
A publikus IP címünket olyan weboldalon is megtekinthetjük mint a https://www.whatismyip.net. IP címünkből kiderül a szolgáltatónk neve, illetve annak adatai, valamint az ország és város ahol a szolgáltató található (ez sok esetben azonos a szolgáltatási helyével). Nevünket, lakcímünket soha nem tartalmazza az IP cím, azt csupán a szolgáltató tudja. Ezeket az információkat természetesen a hatóságok szükség esetén kikényszeríthetik az internet szolgáltatóktól. Az IP cím tehát egy olyan komplex azonosító rendszer, amely az internetre vagy más hálózatokra csatlakozó gépeket és eszközöket képes azonosítani a különböző címtartományok és osztályok által.
Válaszolj